Mikor terveztem az utamat Budapestről haza Kaposvárra, arra gondoltam, megint megpróbálkozom Oszkárral. Bár úgy éreztem, nem igazán fogadott be engem az Oszkár Univerzum.

A utazás napja adott volt, de nem volt olyan sofőr, aki pont akkor ment volna, amikor én szerettem volna utazni. Kezdő oszkárosként nem tudtam dönteni, mit tegyek: vagy módosítom a terveimet, és lefoglalok egy helyet, vagy várok még pár napot, hátha lesz egy jobb ajánlat.
Inkább az utóbbit választottam, persze ebben az volt a rizikó, hogy a meglévő helyeket lefoglalják, és nem lesz választék. Természetesen ez történt.
Az utazás előtti este már elkezdtem volna a vonat menetrendet böngészni, de előtte még egyszer ránéztem a honlapra, és örömmel láttam, hogy felraktak egy új hirdetést. Persze drágábban, mint a korábbiak, de még így is olcsóbb volt, mint a vonat. Szóval gyorsan lefoglaltam egy helyet, jelen esetben egy 8 személyes kisbuszon.
A többi helyre is hamarosan lett utas, így majdnem megtelt az autó.

Mikor odaértem a helyszínre, egy pár ember már ott volt, és beszélgettek. Odamentem és köszöntem, de nem nagyon vettek rólam tudomást. A fotó alapján felismertem a sofőrt, a többiekről meg kiderült, hogy a családtagjai, akiktől most búcsúzkodott.
Aztán elindultunk - a sofőr, a felesége, és én. A többi utast útközben vettük fel, így először én választottam helyet. Rögtön beültem leghátra. Arra gondoltam, itt lesz a legjobb, de nem számoltam az autóba beépített hangszórókkal. Végig ment a kemény rock, ami nem kifejezetten a stílusom, így hamar belefájdult a fejem.
Persze a sofőrrel amúgy nem volt baj, nagyon udvarias, bár hűvösen tartózkodó volt a többi utassal is. Volt még egy srác rajtam kívül, meg egy fiatal pár egy kutyával, sőt egy stoppost is felvettünk útközben. Kezdett kicsit az egész egy vándorcirkuszra hasonlítani.
Szólt a zúzós zene, lihegett a kutya, és a hobó stoppos próbált vidáman beszélgetni az egykedvű utasokkal és az érdektelen sofőrrel.

Maga az út eseménytelenül telt, nem tudtam sem aludni, sem zenét hallgatni, csak bambultam kifele, és akaratlanul dúdoltam a dalokat - már amikor olyan ment, amit ismertem.
A végén majdnem hazáig vitt a sofőr, ami mindenképp pozitív dolog, de még így sem éreztem, hogy megtört volna a jég köztem és Oszkár között.

Ennyinél sokkal többet várnék ahhoz, hogy én is lelkes rajongó legyek.