Az első két utam nem sikerült túl fényesen. Bár az volt az alapvető hozzáállásom, hogy én nem barátkozni akarok, hanem csak utazni, mégis csalódtam, hogy két barátságtalan sofőrt fogtam ki. Ennek ellenére még nem adtam fel a reményt, hogy lesz egy normális utam.

Ekkor egy barátom felhívott, hogy jönne hozzám Kaposra látogatóba. Mondtam, hogy szívesen foglalok neki helyet oszkáron. Nem volt teljesen elragadtatva az ötlettől, mondta, hogy nem száll be akárki mellé és akármilyen kocsiba, sőt, csak az anyósülésre hajlandó ülni. Ezt írjam meg a sofőrnek, nehogy őt beültessék 2 másik ember mellé, hátra!

Próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, megírom a kívánságait a sofőrnek, sőt elküldöm majd neki a telefonszámát is, hogy tudjanak egyeztetni. Lefoglaltam a helyet egy Suzuki Swiftben.

Mikor a találkozó időpontja volt, a barátom felhívott, hogy hol az autó, nem látja sehol. Mondtam, hogy van még pár perc, várjon egy kicsit. Bediktáltam neki a rendszámot is, hogy könnyebben észrevegye. „Ja, látom már, most fordult be a parkolóba… de hisz ez egy régi típusú Suzuki!! Én ebbe be nem ülök!!!” Kezdtem megbánni, hogy felajánlottam a lehetőséget… Mondtam is neki, hogy az oszkáron a sofőr véleményezheti az utast, ami utána rákerül az adatlapjára. Tehát viselkedjen rendesen, mert engem fognak minősíteni!

Mikor közeledett az érkezés időpontja, kezdtem izgulni, hogy minden rendben legyen. Aztán telt-múlt az idő… Már az e-mailt is megkaptam: „valószínűleg nemrég szálltál ki a kocsiból…”

Az út tervezett vége után háromnegyed órával fölhívtam a barátomat, hogy mégis mi a helyzet. Felvette, de nem igazán tudtunk beszélni, mert – ahogy hallottam – épp küzdöttek az elemekkel: „Most kell jobbra fordulni… Nem, arra már voltunk! … Várj, ez volt a Petőfi utca, az a jó, nem? … Nem, nekünk az Arany János kell… De hisz azt már elhagytuk, forduljunk vissza! …”

Egy darabig hallgattam, amíg próbálták meggyőzni egymást, de aztán inkább letettem, úgysem figyeltek rám. Aztán lementem az utcára, hogy nehogy véletlenül elmenjenek a ház mellett.

Mikor megérkeztek, szemmel láthatólag vidám volt a hangulat. „Na szevasz! Örülök, hogy találkoztunk. Majd írj viberen!” „Oké, köszi az utat, szuper volt!”

Hát, ez nem igaz! Én kifogom a béna sofőröket, de ha másnak foglalok helyet, akkor rögtön országos haverok lesznek…

Ez nem ér!