Az idei első néhány munkanapon leltároztunk volna.

De első nap, a reggeli értekezleten a főnökünk sajnálattal közölte, hogy sikerült benyelnünk egy zsaroló vírust, amely minden egyes adatunkat törölte, amit december folyamán rögzítettünk.

Miután megpróbálkoztunk többféle módszerrel, hogy visszaszerezzük vagy helyreállítsuk az adatokat – sikertelenül -, nem maradt más választásunk: egy egész hónapnyi munkát kellett villámgyorsan újra rögzítenünk a rendszerben, utána elvégezni a leltározást a tervezetthez képest feleannyi idő alatt, azért, hogy időben nyithassunk.

Mondanom sem kell, hogy elég rossz érzés volt, hogy egy egész hónapot dolgoztunk teljesen feleslegesen.

3 napig dolgoztunk mint a félőrültek. Aztán váratlan dolog történt: a rendszergazdánk – ki tudja, hogyan – elő tudta szedni a vírusos tárhelyről az adatokat, és sikerült mindent visszaállítani az eredeti állapotába.

Úgyhogy a decemberi munkáink megmenekültek. Csak az a 3 nap volt teljesen felesleges…

A leltározás végén, mikor nekiláttunk volna a rendes munkánknak, betoppantak az adóhivataltól. Egy tavaly év végén elbaltázott ügy miatt kerestek minket. Jófejek voltak, de ettől függetlenül ott töltöttek nálunk egy kis időt, míg lepapíroztuk a dolgokat.

Hát, nem így terveztük az év elejét… Már egy hete nyitva vagyunk, de érdemi munkát még nem is sikerült produkálni…

Ez is mutatja, hogy Antal Imre gondolatmenete mennyire megállja a helyét... Nem sok órát tudunk effektív munkával tölteni egy évben.