Vicces beszólások a középiskolában
Azt hiszem, a középiskolában én jártam a legidétlenebb osztályba...
Szinte minden órán volt valami vicces beszólás. Ezeket mindig leírtam a füzetbe, az órai jegyzet mellé (néhány tanár, aki ellenőrizte a füzeteket, jókat derült rajta). Később aztán összegyűjtöttem ezeket egy dokumentumba.
Ebből a gyűjteményből szemezgettem most egy párat:
Tanárnő: Héphaisztosz a sánta kovácsisten. Mi az attribútuma?
András: Mankó.
Vivi: Fontos szerepet játszott a számmisztika. Például a hajó.
Tanár: Szerintem jó tanulók lennének, ha verhetnénk magukat.
Jessica: Nem éneklek! Fáj a torkom!
Tanár: Már előző héten is fájt. Úgy érzem, hülyére próbál venni!
Tanárnő: Mondjunk egy szívünknek kedves fémet!
Vass Ricsi: Vas!
Eszter (az óra közepén): De tanárnő! Most nem fizika óra van?
Tanárnő: Egyszer szeretnék tőled egy normális jelentést!
Zoli: Tanárnőnek normálisan jelentem…
Tanárnő: Mi a konfliktus? Imre!
Imi: Ami a tanárnő és köztem van.
András felakasztott embereket rajzol.
Tanárnő: Mit rajzolsz? Nyári élményt?
Ricsi: Nekem elég a négyes!
Zoli: Kocsmaverekedés.
András: Én nem írok pótdolgozatot.
Tanár: Miért?
András: Mert a dolgozatom ötös lett.
Tanár: De hátha rontasz!
Tanár: Ők a legszimpatikusabbak nekünk. Legalábbis nekem, és innentől kezdve nektek is.
Tanárnő: Látsz sok nyugdíjas tanárt... egyem meg a szívüket... Kivéve a Husztiét. Nem utálom, csak… nem akarom a szívét!
Tanárnő: Igen!
Zoli hátrafordul: Imi! Hoztad a CD-t?
Zoli: A szenvedés.
