Még fiatal koromban, sok-sok évvel ezelőtt, hetente jártam egy idős nénihez, hogy segítsek neki bevásárolni.

Bírtam nagyon a Terike nénit, volt humora, sokat nevettünk együtt. Vidám pillanatok voltak például, amikor valamilyen félreértés miatt mást vittem neki, mint amit kért. A félreértés adódhatott köztem és közte, de akár köztem és a világ között is. Ez utóbbira mondanék egy példát:

Felírta a kis papírra (mindig adott bevásárló listát), hogy vigyek neki vöröshagymát. Lementem a zöldségeshez, de itt egy kis akadályba ütköztem. Noha a hagymákat megtaláltam, de volt ott több fajta is. Na, most melyiket vegyem??

Töredelmesen bevallom - városi gyerek vagyok, panelban nőttem fel -, nem tudtam, hogy melyik a vöröshagyma. Ilyeneket találtam:​

​Én addig egész életemben nem nagyon láttam egészben hagymát, vagyis jobban mondva láttam, csak nevet nem adott neki senki.

Így hát a józan paraszti észre kellett hagyatkoznom. Sajnos ilyennel sem rendelkeztem (inkább józan proli ésszel...), ​ezért arra az ismeretre támaszkodtam, amit még egy városi gyerek is magáénak tudhat: a színek megkülönböztetése.

Úgy okoskodtam magamban, hogy a négy szín közül (világosbarna, sötétbordó, fehér, zöld) talán a sötétbordó az, ami leginkább hasonlít a vörös színre. Biztos egy színtévesztő nevezte el (vagy én vagyok az...?). Így hát a bordó színűből vettem.

Volt aztán nagy nevetés Terike néninél... Eleinte azt hitte, hogy nem volt vöröshagyma, és helyette hoztam lilahagymát, de mikor megtudta, hogy mi az igazság...

És hogy mi a tanulság?

Kedves városi gyerekek, tessék az alábbi ábrát jól megjegyezni:

U.i: ja, és ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy a barna színű hagymát miért nevezik vöröshagymának, az mindenképp szóljon!