A Világ vívja a nagy harcait. Nem csak a szó szerinti fegyveres összecsapásokról van szó, hanem a belső háborgásokról.

Példának okáért vegyük a kábítószereket, más néven pszichoaktív szereket. A pszichoaktív szerek alatt azokat a természetes vagy mesterséges anyagokat értjük, amelyek az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatják annak működését, funkcióját, illetve hiányuk elvonási tünetekkel jár.

Mivel alapvetően nem jó, ha az idegrendszer működését túlzottan befolyásolják, no meg az elvonási tünetek is igencsak kellemetlenek, sőt károsak, az emberek felismerték, hogy szabályozni kell ezeknek az anyagoknak a felhasználását. Erre példa az 1961-es ENSZ egyezmény a fű és a többi kábítószer szabályozásáról, amelynek egyik tételmondata, hogy "25 éven belül világszerte fel kell számolni a nem gyógyászati célú drogfogyasztást."

Egy internetes cikk ezt a megjegyzést fűzi ehhez a tételhez:

"a stratégia láthatóan nem működik, hiszen az ENSZ célkitűzése alapján az emberiségnek már több mint negyed százada le kellett volna számolnia az összes droggal."

E helyett mi történik?

A törvényhozók rájöttek, hogy egyszerűen nem tudják kézben tartani a dolgokat és kellőképpen szabályozni az emberek viselkedését. Ezért taktikát változtattak, és az ellenkező irányba fordultak: olyannyira engedélyezni a dolgokat, amennyire csak lehet.

Mintha a háborúba egy fehér zászlóval indulnának. Előre megadták magukat a drognak.

Egy példa Németországból:

"A német bűnüldöző szervek legfontosabb érdekvédelmi szervezete, a Bund Deutscher Kriminalbeamter (BDK) elöljárói szerint itt az ideje, hogy Németországban dekriminalizálják a könnyűdrogok fogyasztását. A szervezetet vezető André Schulz a Bildnek beszélt arról, hogy a tapasztalatok szerint semmi értelme továbbra is bűnügyi esetként kezelni a marihuána szívását és majszolását."

És ahogy egy igazi háborúban, sajnos itt is az ártatlan civilek isszák meg ennek a levét. Például a gyerekek és az állatok.

Pár napja az Indexen két cikk is megjelent erről:

Az egyik egy 8 éves, amerikai kisfiú haláláról számol be, aki müzli helyett édesapja metamfetaminját ette meg.

A másik cikk pedig idéz egy kanadai állatorvost, aki úgy nyilatkozott: heti rendszerességgel kezel olyan kutyákat, akiket azért hoznak be, mert valamilyen kannabisztartalmú terméket fogyasztottak, miután gyanútlan gazdájuk azt elöl hagyta.

És a végére egy idézet, mely a valódi háborúról szól ugyan, de az itt említett helyzetre is vonatkoztatható:

„a hadüzenet legyen afféle népünnepély, belépőjegyekkel és muzsikával, mint a bikaviadal. Az arénában a két ország miniszterei és tábornokai fürdőnadrágban, dorongokkal fölfegyverkezve menjenek neki egymásnak. Aki életben marad, annak az országa győzött. Ez egyszerűbb és jobb volna, mint a mostani háború, amelyben nem azok harcolnak egymással, akiknek kellene.”

(Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan)